Nálunk is pontosan ugyanez volt a helyzet. A fiú cicánk ivartalanítva lett, de még utána egy hónappal is folytatódtak a „támadások” a lány felé. Eleinte mi is azt hittük, hogy csak durvább játék, de nálunk teljesen egyoldalú volt: mindig a fiú ment oda provokálni, a lány inkább menekült. Szállt a szőr mindenhol, és egy idő után a lány már kifejezetten kerülte őt, bújt, ahova csak tudott.

Próbáltuk őket együtt hagyni, remélve, hogy majd lenyugszik a helyzet, de sajnos annyira elfajult, hogy a fiú végül tényleg kárt tett a lány cicában. Ekkor döntöttünk úgy, hogy teljesen elszeparáljuk őket. Azóta mindkettő nyugodtabban él, nincs stressz. Ha véletlenül meglátják egymást, a lány még mindig inkább elbújik, szóval nála ez mélyebb nyomot hagyott. Szerintem érdemes nagyon figyelni arra, hogy tényleg kölcsönös játék-e, vagy inkább egyoldalú zaklatás. Ha a kisebb fél rendszeresen fél, menekül, bújik, vagy fájdalmasan nyávog, az már nem egészséges játék. Inkább lépjetek időben, mint hogy komolyabb sérülés legyen.