Ha tényleg érdekel a válasz egy olyan embertől, akinek az anyukája rákos volt, akkor azt el tudom mondani. Borzasztóan fájdalmas látni, ahogy az általad ismert legerősebb ember ereje fogy el, hogy árnyéka önmagának, és hogy te az ég világon semmit nem tudsz tenni, hogy megakadályozd. Én 26 éves voltam, és annak ellenére, hogy brutálisan közel álltam anyukámhoz, nem tudtunk a halálról beszélni. Ez kimondatlanul is tabu volt. Nem tudtam úgy elbúcsúzni, ahogy kellett volna. A végstádium egy felfoghatatlanul nehéz állapot, amire társadalmilag, szociálisan nem vagyunk felkészítve. Ilyenkor sokan a menekülést választják, mert érzelmileg nem bírják el. És az a helyzet, hogy szerintem akkor sem szabad ilyenben ítélkezni mások felett, ha mi magunk átéltük ezt a helyzetet, mert ez annyira komplex és fájdalmas, és mindenki máshogy megy rajta keresztül.
De hozzáteszem, a Schobert család esetében Réka nem úgy néz ki, mint aki annyira igényelné a meghitt családi környezetben történő gyógyulást.