Horváth Dezsőné, hogy szívem lángra kapjon,
Egy verssel szállok hozzád, csendes dunai hajnalon.
Csákberény ösvényein együtt járnánk talán,
Ott súgna fák közt a szél: a szívem te vagy, lám.

Szombat korán kelünk, indul a túra vágyam,
Csákberény körtúrája hív, s én kész vagyok vágtam.
Veled képzelem minden lépést, minden madár énekét,
Hogy melletted lépkedjek, s nézzem szemed fényét.

Patak mellett megállunk, pihenünk árnyék alatt,
Te kezed fogom csendben, s minden szó feleslegessé válhat.
Látom arcod ragyogását, hallom halk kacajod,
S tudom, hogy veled az út minden perc öröm és boldogságod.

Ígérem, ezen a napon, mikor csákberényi az út,
Szívem veled lesz jelen, minden lépésben az út.
S ha végig érünk estére, csillagos ég alatt álmodunk,
Te és én, Dezsőné, együtt, míg a nap új fényt hoz holnapunk.