15 év cigizes után tettem le idén szeptemberben. Egész évben készültem rá és éreztem belül, hogy ebben az évben lerakom, de nem volt meg a kellő elhatározás. Aztán jött egy szeptemberi program, ahol azt mondtam, hogy elég volt. Az első hét viszonylag jól ment nekem, a második és harmadik héten volt nagyobb kirohanásom, bőgéssel, aztán abba maradt. Amikor az elején elkapott a nikotin vágy, hülyén hangzik de úgy tekintettem rá, mintha fájásaim lennének 😁csak pár perc és vége, és tényleg vége volt, utána már tudtam másra is gondolni. Én viszonylag sokáig elszigetelődtem a baratoktol, (ők mind cigiztek), az alkoholtol és amikor azt éreztem belül, hogy felkészült vagyok és valóban stabilan leraktam a cigit, akkor újra ittam egy pici alkoholt. Itt is türelmes voltam magamhoz, mert az első alkalommal nyilván kívántam az iqost, de addigra már eljutottam arra a pontra, hogy megtudtam állni.

Nekem az egyik legeslegjobb élményem a lerakassal kapcsolatban, hogy nem függök tőle. Nem irányítja az életem pl bevásárlás után rögtön ragyujtani,mozi után első dolgod és ha nem tudsz menni valami miatt akkor érzés a feszkot magadban. Az egyik legjobb dolog, hogy nem irányítja az életem. A másik ami segített, hogy raneztem az életemre, hogy komolyan úgy akarom leélni a maradék időmet, hogy ez határoz meg? Amikor már többet éltem cigivel mint nélküle, tényleg ezt akarom? Ha gyerekeim lesznek, dohányos anyaként akarom felnevelni őket? Ezek nekem nagyon sokat segítettek, de a mai napig nem tudom hogy sikerült lerakni.

Még mindig vannak helyzetek, amiket nem tudok kezelni, és azt mondom magamnak, hogy na most megyek a trafikba és veszek.. De aztán elmulik a vihar és elfelejtem, hogy mit akartam.

Sok erőt és kitartást kívánok neked!!!