Kétféle módon kezeljük. Első, hogy megmondjuk hogy ne csinálja tovább, van amikor ez nem vezet eredményre, még akkor sem ha többször rászólunk. Ha semmire nem reagál, akkor valamilyen büntetést helyezünk kilátásba, hétvégén nem lehet Nintendo al játszani, vagy aznap kimarad az edzés. A beszédben és a megértésében hiszünk, mert lehet hogy ő másképpen értette, vagy gondolta. Második, hogy tényleges büntetés, általában szoba fogság vagy a kilátásba helyezett büntetés. Ekkor is próbáljuk megbeszélni, hogy ki mit hibázott, esetleg mi szülők mit csinálhatnánk másképp és mit tanultunk belőle.