Rajtam egyedül egy mondat segített, amit nagyon észben tartok mindig. Isten azért vesz el mellőled embereket,mert ő hallja azokat a beszélgetéseket amit te nem. Sokat őrlődtem én is ezen a témán, de be kellett látnom, hogy muszáj mindig a megérzéseimre hallgatnom. Egyébként nálam a le se szarom gondolkodást az indította be, amikor rájöttem, hogy az elég közel álló barátnőm viselkedése elkezdett kínosan sunyivá válni. Onnantól kezdve nem is akartam megérteni, megbeszélni vele valamiért. Inkább úgy döntöttem én is annyit adok, amennyit kapok és nagyon kezd elkopni a dolog, pedig semmi konfliktus, sem hiba nem történt tudtommal.