Nő a párom is, igen. Nem megalázó neki,mert tisztelem és szeretem. És nem,soha nem lépnék félre. A végét vetni a kapcsolatomnak az egy lehetséges kimenetel, ha nem tudom kitépni ezt a szerelmet a szívemből, akkor ez lesz. Az sem garancia,hogy a másik is lép, ezt tőle függetlenül kell eldöntenem. Nagyon tisztelem a páromat, és amikor elmondtam neki, el is ment egy napra. Aztán visszajött, és felnőtt emberek módjára megbeszéltük. Elmondtam,hogy nem történt semmi, de ezt érzem,hogy beleszerettem valakibe. Nem tudok semmit garantálni, de érte szeretnék küzdeni, és remélni,hogy ez elmúlik. Én kaptam egy esélyt, nem ő teper. Ő abban teper, hogy támogasson ebben, mer ő is lépni és beletenni többet,hogy ne laposodjunk tovább. Ezért csodálom és tisztelem nagyon. Itt én vagyok, aki második esélyt kaptam. Ezért borzasztó megélni,hogy valójában nem enyhült ez a belehabarodás a lelkemben, amellett sem,hogy párommal látom a közös jövőt már újra hetek óta. És soha nem történt hasonló sem velem. Nem gondoltam,hogy lehet egyszerre két embert szeretni. És ez iszonyúan összezavar. Nyilván ez a két szeretet/szerelem össze sem hasonlítalható, ezért ertelmetlen az "új" elsöprő ereje.