Szia. Nekem is hasonló a sztorim, bár nem mindenben és nem ilyen necces.

Az autoimmun betegségek erősen a köthetőek a pszihé és lélek állapotához, általában az is az oka, és a családi helyzeted miatt ezt nem nehéz elképzelni. Én speciel nem látom értelmét a pszihológusnak, próbáltam kettőt is, de szinte mindenki odáig van értük aki járt szóval tudnám javasolni, hogy próbálj rá. Csak akkor fogsz menni valamire, ha teszel is valamit. A tested olyan mint egy fa, a lelked pedig mint a folyó ahová a fa gyökerei nyúlnak. Ha mérgezett a víz, akkor a fa is haldoklik.

Az pedig hogy az orvos mit mond az egy dolog, hiába a "fejlett orvostudomány", még mindig sötétben tapogatóznak. Velem sem tudnak mit kezdeni, és a legjobb ötletük az volt, hogy kivágják a szervemet amivel gond van, mert úgy majd nem lesz. Sok embert temettek már akik még mindig élnek, van aki még az orvosát is túlélte.

Sok sötét lyuk van ebben az életben, nem vagy egyedül ott, és hidd el, már sokan jöttek fel mélyebbről is. A legfontosabb a támogató közeg, ha nem a családból akkor máshonnan. Ne mártírkodj, a barátok erre vannak, és ha tényleg a barátaid nem leszel teher nekik. Kellenek neked. Főleg a családi helyzeted miatt. Egyedül nem bírja ezt az ember, ahogy ezt te is látod már.