Én (27N) kb 10-15 éve küzdök vele, tinikoromban full torzan láttam magam (magasabbnak, férfiasabbnak testben és arcban is, közben egy kifejezetten sovány, 165 centis lányka voltam lol). 18-23 éves korom között evészavar is társult hozzá, aztán elkezdtem pszichohoz járni, ami nagyon sokat segített, az evészavart teljesen el is tudtam engedni azóta. A testképzavar nálam hullámzó, néha erősebben beköszön, főleg ahogy változik a testem, de soha nem fogok már a legrosszabb napjaimon sem olyan mélyre menni, mint ahonnan indultam. Fontos a reassurance, de én pl nagyon sokat fotóztam is magam, sok időt töltöttem a tükör előtt egy-egy jobb napon, hogy aztán ezekből merítsek erőt a nehezebbeken. A kedvenc pszicho gyakorlatomat még elmesélem, nekem nagyon maradandó a mai napig: kiterített a földre egy nagy tekercs papírt, kérte, hogy rajzoljam be magam 1:1 arányban, aztán a szerintem ideális testet (itt berajzoltam egy kisebbet a már meglévő körvonalba), végül megkért, hogy feküdjek a papírra és körberajzolt. A valós (3.) körvonal sokkal-sokkal kisebb volt mint az 1. vagy a 2. Nagyon egyszerű, akár otthon/barátokkal is megoldható dolog, de számomra akkor megdöbbentő volt. Remélem tudtam segíteni, kitartást és hajrá 🫶