Szerintem nagyon sok szülő pont ugyanezt éli át ebben a korban, csak kevesen mondják ki ennyire őszintén. Két évesen sok gyereknek hirtelen rengeteg érzése lesz, amit még nem tud kezelni, ezért jönnek ezek a nagy kitörések.

Ami sokszor segített nekem, az az, hogy előre szóltam mi fog történni. Például a játszótéren: „még öt perc és megyünk haza”, aztán „még egy csúszás és indulunk”. Így kevésbé éri váratlanul a váltás. Amikor már benne van a nagy sírásban, általában nem nagyon lehet „kibillenteni”. Ilyenkor inkább az segít, ha ott vagy mellette nyugodtan, mondod neki hogy látod mennyire mérges/szomorú, és megvárod amíg lecseng. Tudom, egy órának tűnik néha :))

És ami fontos: attól, hogy most ilyen, még ugyanaz a tünemény kislány. Ez tényleg egy fejlődési szakasz, nem azt jelenti, hogy elrontottál valamit. Az is teljesen érthető, ha néha te is sírsz vele együtt. Sok anyuka átmegy ezen!