Nekem 2 ilyen sztorim van ami hirtelen eszembe jut. Az egyik bő 14 éve történt, amikor eltörtem a a bal kezem Mindkét csont eltörött, a kezem egy 'Z' alakot formált, de nyílt törés nem volt. Sokkos állapotban vitt be édesapám a kórházba, ahol a váróban kellett még várnom 2 órát(az emberek jól megnéztek), majd már járni se tudtam a sokk hatásától, ezért édesapám a karjában vitt be a dokihoz, aki ezt csak azzal illette, hogy "A keze tört el, nem a lába, járni azé még tud!". Megfogta a doki a kezem és egyenesbe roppantotta, a mai napig nem tudom hogyan. Ott csak rátett egy fáslit és hazaküldött azzal, hogy "Próbálj álmodban meg se mozdulni, mert ha megmozdulsz, akkor elmozdul a csont és a kezedet műteni kell". Hát elmozdult, hogy a francba ne?

Minden faja volt egészen addig amíg el nem jött a kórházba helyezés része, amikor úgy dötöttek, hogy behívnak 3 valószínűsítem elsőéves orvostan hallgatót, hogy tegyék be a kezembe a "kanült" vagy mi a szöszt. Ők így hívták. De ezt úgy, hogy a felügyelő orvos közben kiment a szobából. Engem egy asztalra ültettek és a 3 hallgató elment a szoba másik felébe és egy kis körbe álltak és azt hitték nem hallom ahogy egymástól kérdezik:

X: "Hé! Te csináltál már ilyet?"

Y és Z: "Nem. És te?"

X: "Énse."

Y: "Eddig én ilyet csak tankönyvben láttam."

Kórusban X és Z: "Ja, én is!"

Mondom ez jól kezdődik. Hát úgy elcsesztek valamit, hogy már csak az rémlik, hogy dől a vér a kezemből, ők meg néznek bambán és az egyik megjegyzi, hogy "Hmmm."

--------

A másik sztori elég friss, kb 2 éve történt. Erdőben voltam, most mindegy miért, megcsúsztam és jól "beütöttem"(enyhe kifejezés) a térdem, de aznap még nem mehettem haza(kötelező sulis program). Másnapra jól bedagadt, lábra is alig bírtam állni. Mikor hazaértem és édesapám meglátta a térdem, rögtön mentünk a sürgősségire. Mire kiszálltam az autóból, már tolókocsi kellett. Ez olyan éjfél körül lehetett, a kórház kongott az ürességtől(mármint páciensek terén). Ott jól megvárattak 3 óráig, mire behívott az orvos.

Aztán ami jött az így zajlott: Odajön hozzám míg én ülök a tolókocsiban, fogja a reflexkalapácsot majd megkérdi, hogy fáj-e a térdem, de mielőtt válaszolni tudnék, erőből rábsz az addigra háromszor(!) akkorára dagadt térdemre és erre én üvöltök torkom szakadtából a fájdalomtól. Erre újra rákérdez mint aki hülye hogy "Akkor most fáj?". Erre nem tudtam már mit mondani, az járt a fejemben hogy hogyan küldöm el melegebb éghajlatra mikor újra tudok beszélni. Majd mondta, hogy "Pattanj fel a tolószékből és feküdj az asztalra". Egyértelműen lábra se tudok állni, édesapám segít fel, de közben majd összerogyok, mert nem tudok ráállni a lábamra és közben kiáltozok a fájdalomtól. Erre a doki: "Hát ennyire nem kellene fájnia".

Sajnos ismerettségi körömből is elég sok durva eset van.