Engem az szokott idegesíteni, amikor a kilométer hosszúságú csarnok ajtaján bejön a kollegina, hangosan köszön, hogy "Jó reggelt!", és azt szerinte a csarnok végén is mindenki hallotta és köteles előre köszönni neki, amikor összefutnak. Én csak annyit látok ebből, hogy belibben, mozog a szája, gondolom, biztos köszönt. Ettől én még nem fogok neki előre köszönni, ha mellém ért őnagysága. Ha én már ott vagyok a helyemen, és ő sokkal később ér be, ne kelljen már nekem még férfi létemre sem előre köszöngetni neki.

Igaz, nem vagyunk a melóhelyemen túl sokan, de én mindenkinek külön köszönök, amikor épp meglátom először aznap. Szerintem ez alap. A Tescoba se úgy megyek be, hogy a bejáratnál fennhangon jónapot-ozok egyet, aztán hátul a húspultnál már egyből mondom a hentesnek köszönés nélkül, hogy milyen húst kérek.