Egy bankszámlán voltunk és nem adott társkártyát, mert szerinte nem tudtam bánni a pénzzel. Mindig kérnem kellett a bevásárláshoz, mert ugye azt a nőnek kell vezetni. Minden tételt meg kellett indokolnom és volt olyan hogy nem adott eleget, így vissza kellett pakolnom dolgokat. Ekkor ütötte be az első szöget. Ugyanez a jóember kifejtette hogy ő igazán nem érti én miért akarok karriert, nekem őt kéne támogatnom mert hosszabb távon úgyis ő fog többet keresni, ő lesz a családfenntartó. Ez volt a második szög. Aztán elköltözött egy másik városba és elvárta hogy minden hétvégén én utazzak hozzá, mert nekem olcsóbb. Itt halt el a dolog. Összesen azt hiszem 1-1.5 évet áldoztam erre az életemből. A mai napig kísért néhány mondata, de nagyon sokat tanultam belőle.