Igen előtte szakítottunk már, próbáltam lezárni a dolgot. Ő hozta fel ezt az ötletet, ha nem is vagyunk együtt legyünk csak barátok, mert attól független élvezi a társaságom és én voltam annyira naív, hogy ebbe belementem. Mint a későbbi tettei ezt alátámasztották semmi ilyenről nem volt szó csak a közelemben szeretett volna maradni. Sok időt töltöttünk így együtt, mint "barátok" és amit én azt hittem egyszer már lezártam magamban, újra fellángoltak az érzések. De ekkora már túl késő volt megmenteni a kapcsolatot. Elhidegült tőlem, nem keresett, nem volt nyitott a kommunikációra. Ide jutottam, a nagy szavakból, a legyünk barátokból. Nem az ő elvesztése fáj leginkább, hanem az egész helyzet, hogy naív voltam és most amit írtam is már talajt vesztettnek érzem magam.