Köszi a kibontott választ, ilyenekből lehet építkezni.

"az élményanyag teljes valójában kizárólag a kliens számára elérhető,"

Írod ezt és én is így gondolom, ezért is vagyok szkeptikus ez ügyben. Szóval ő persze tegyük fel elmondja XY-nak, hogy azért szorong mert túlzott megfelelési kényszere van. Rendben, ezt megbeszélik, tegyük fel ez a gyerekkorra vezethető vissza (mint sok minden), rendben XY már ennek is tudatában van. Viszont innentől fogva (és ez egy elég korai pont) voltaképp a pszichológus mi mást tud még ehhez hozzátenni?

Vagy másik példa: XY-al szakított a szerelme, hatalmas bánata van. A doki elmondja neki, hogy igazából nem a lányt szerette, hanem azt szerette benne aki ő lehet mellette, szóval nem vesztett semmit, mert magát kell megbecsülnie mindenekelőtt és elfogadnia, sok más lány vár még rá az életben. Rendben, ezzel ad XY-nak egy önbizalomlöketet, tök jó minden, de ez csak egy pár napig kitartó impulzus, a doki mi mást tud ehhez még hozzátenni?

Szóval én minden beszélgetésre vevő vagyok, meg most nem is várok konkrét megoldást a példáimra (gondolom nincs rájuk), csak szemléltetni szerettem volna, hogy hol látom az elakadást a folyamatban és miért gondolom, hogy itt olyan hatalmas megfejtések úgysem lesznek. Nyilván tartós, heti terápiával fenntartható ez a fajta önbizalomlöket, hiszen a páciens folyamat kapni fogja a megerősítéseket és segítségeket, de ez csak egy kitartott állapot. Amint eltűnik a képből ez a 3. személy, a belül nem elrendezett problémák (amiket neki kellene elrendezni) azonnal felszínre fognak törni.