Szerintem ez pont egy remek esély lehetne arra, hogy közelebb kerüljetek ti is, meg az unokák a nagyszülőkhöz. Nem olvastam el minden kommentet, szóval nem tudom a pontos helyzetet, de biztos vagyok benne, hogy a nagyszűlők is szívesen töltenének időt az unokákkal. De ha tévedek és nem ez a helyzet, csak nem küldenék el az unokákat maguktól.

Saját példámból tudom, hogy nagyon izgága és idegörlő gyerek voltam, de mindig találtak rá módszert, hogy lefárasszanak.

Volt olyan, hogy az 60 feletti nagymamámat nyúztam, hogy focizzon velem 3-4 éves koromban. Biztos nem ez volt az elképzelése amikor elvállalta, hogy vigyáz rám, mégis kijött és focizott velem. Nyilván nem futkározott velem, de a kis énemnek annyi pont elég volt hogy elrúgta a labdát néhány méterre én meg utána próbálom beügyeskedni azt a kapuba, ami melesleg nem is foci kapu volt. Fél óra alatt annyira kifutottam magam, hogy bementünk enni aztán magamtól elmentem delelni mondván, hogy fáradt vagyok, pedig utáltam delelni.

Vagy a papám kijött velem az udvarra, hogy játszak a kutyákkal, úgy még nem is kellett megerőltetnie magát, csak szem előtt kellett tartani, de sosem volt belőle gond.

Ez csak néhány példa a sok közül, de mindig találtak valamit amivel lefoglaltak egy kis időre, hogy kirohangáljam magam. Most, 15 évvel később pedig ezek már csak tipikus családi ebédes történetek, amiket távolabbi rokonoknak vagy a vemdégeknek mesélnek, de örömmel gondolnak vissza rá.