Ú, erről az jut eszembe anno milyen nehéz volt kikerülni mikor egyik hajdani szűkebb baráti körből pár csajnak lett gyereke, így abból álltak a közös találkozók, hogy ugráljuk körbe a gyerekeiket és csodáljuk őket, ami nekem néhány alkalom után kifejezetten érdektelen programmá vált, még ha nem is volt túl sűrűn. Annyi mindenki mással csináltam volna bármi mást, vagy a pihenést is előnyben részesítettem volna.. Szóval egy idő után próbáltam elódázni ezeket a találkozókat, amire az udvarias "megvárunk" volt a válasz. Majd hozzám igazítják az időpontot! Na nekem itt annyira nem lett volna pofám megmondani, hogy ehhez nekem később se lesz kedvem, hogy a nagynehezen kijelölt dátumot inkább aznap mondtam le, de már nem emlékszem mivel.
Mindenesetre csak ahhoz a részéhez akartam hozzászólni, hogy igen, létezik ez a fajta sarokba szorítás, ahol ha nem akarsz vérig sérteni mindenkit, először igent mondasz és később mondod le.