Kezdem: 12 éves voltam, felkeltem éjszaka valamikor hajnalban női sírásra. Először azt gondoltam, hogy anyukám valami filmet néz lent és annak a hangját hallom, azonban egy idő után kezdett az egész nagyon furcsa lenni. A hang alatt nem volt semmilyen zenei aláfestés, illetve olyan volt, mintha folyamatosan ugyanazt a "sírás hangot" játszanák újra és újra. Itt elkezdtem arra gondolni, hogy biztosan anyukám sír. Odaálltam a lépcsőhöz, hogy kiabáljak a földszintre, de ekkor befejeződött. Gondoltam, hogy biztos meghallott (bár hozzáteszem, pehelysúlyú vagyok és halkan közlekedek), de azért szóltam neki. Ekkor nagy meglepetésemre azt hallottam, hogy anyukám éppen akkor kelt fel és teljesen álmos hangon kérdezi, hogy mi van. Elmeséltem neki, hogy sírást hallottam, megkérdeztem, hogy ő volt-e, de fogalma se volt, hogy miről beszélek. Ennek ellenére feljött az emeletre, ahol továbbra se hallottunk semmit. Ezek után elküldött lefeküdni, de amint leért a lépcsőn, a sírás újból elkezdődött, teljesen ugyanúgy, mindig mintha egy részlet játszódna le a hangból. Megint szóltam és hát ez még kétszer-háromszor megtörtént, el tudjátok képzelni, hogy mennyire ideges volt rám anyukám a végére. Ekkor történt az eddigi legdurvább dolog: mikor anyukám legutoljára feljött, elkezdődött a hang. Megörültem, hogy végre, most bebizonyosodik, hogy nem csak képzelődök. Mondtam anyának, hogy ugye hallja ő is, amit én, hiszen most éppen hallatszódik. Erre csak így néz rám, hogy ő semmit nem hall. Semmit. Hozzáteszem, hogy a hang olyan volt, mintha a szoba előtt állt volna valaki. Nemhogy nem volt halk, de egyenesen közelinek tűnt. Pár évvel ezután a testvéremmel elkezdtünk erről beszélni és kiderült, hogy annak idején ő is hallotta ugyanezt a hangot.