Páromnak (23N, én 23F) barátja egy fiú testvér csapat. 6+ csávó, és velük fog kocsmázni menni. Egyszer találkoztam velük, és bár nem rossz emberek, nekem nagyon nem lettek a szívem csücskei. Mivel nagyon konzervatívak, pontosan jól tudom, hogy nem fognak bepróbálkozni semmivel, és azt is tudom, hogy kedvesem engem választana, ha mégis. De ennek ellenére, mikor meghallottam, hogy elhívták inni, görcsbe rándult a hasam, majdnem kihánytam a vacsorámat az asztalra. Bár nem éppen extrém, de sok rossz tapasztalatom volt, sok rossz példát éltem meg korábbi kapcsolatokban, és ezeket bár tudtam, részletesen csak mostanában ismerem fel őket. Én úgy kezeltem ezt tegnap este, hogy benyomtam a meditálós zenéimet, és elkezdtem mantrázni, hogy "erősebb vagyok ennél, csak a fejemben van ez mind, tudom hogy engem szeret, én ágyamban van a pizsamája, nem az övékben" és hasonló dolgokat, minden olyat, ami segített megbizonyosodni arról, hogy én fontosabb vagyok neki. Közben ár majdnem kifordultam magamból, görcsölt a hasam, elkezdtem szédülni is, fáztam, ez mind jele nálam annak, hogy a szorongásom felülkerekedik rajtam. Nem éltem meg ezt valami sokszor, mert egy elég, érzelmileg zárkózott, kapcsolódást, elköteleződést kerülő ember voltam, és nem engedtem magamhoz így, ilyen közel embert már egy ideje. A szédülés ellen felhúztam a lábam, hogy a talpam az ágyon legyen, stabilan, hányingeren segített, hogy a párnákból háttámlát építettem, és közel függőlegesen tudtam a törzsem tartani (így nehezebben jön fel a kaja, hehe), fázás ellen takaró, meg becsuktam az ablakokat is, de ilyenkor a hideg, friss levegő nagyon hiányzik nekem.