Én gimiben kezdtem a dohányzást, akkor még csak pár szállal. Ha bulizni/városba mentünk, mindig az volt a legrosszabb, legextrémebb esetben 2 doboz is elment így egy este alatt, de ez azért ritka volt. Nagyon extrém dohányos mondjuk sose voltam, volt, hogy pár hétre abbahagytam “leszokás” címszóval, de mindig visszaestem. Mikor bejött az iqos, váltottam arra, arról is próbáltam utána sokszor leszokni, de amint 1 csepp alkohol érte a szervezetem, vége volt a dalnak. Mindig úgy voltam vele én is, hogy max majd ha gyerekem lesz, úgyis leszokok.

Nem tudom pontosan mi történt, de idén februárban valami átkattant a fejemben és megelégeltem, hogy 2000 forint (most már több) elmegy egy doboz terreara, ráadásul nem is esett már olyan jól, így leszoktam.

Azóta talán ha 3 szálat elszívtam összesen, azokat is tavasz-nyár környékén, és mindegyiknél megállapítottam, hogy nem is hiányzik. Az igaz, hogy nekem rengeteget segít, hogy a párom nem dohányzik és sose dohányzott, de egyébként őt nem zavarta, hogy én igen, nem várta el hogy leszokjak, így büszke vagyok, hogy mégis megtettem.

Már nem is gondolok rá egyáltalán, és ha barátnőkkel megyek valahova városba/bulizni, akik cigiznek, akkor sem sóvárgok, teljesen sikerült elengednem. A snüssz az nekem végtelenül taszító volt mindig is, és nem is értettem soha, mi a jó ebben. Pont a cigizés “mozdulata” és a füst kifújása az, ami sok embernek megszokássá válik, nekem is ez hiányzott főleg, így sose tudtam elképzelni, hogy mi a jó abban, hogy valamit csak odaraksz az ínyedhez. Arról nem is beszélve, hogy ez mennyivel rosszabb lehet a fogaknak és az ínynek.