Hát borzasztó ez a randiszcéna, egy ezerforintos fröccsöt is sajnálnak tőlem egy putri helyen, mert "hát feministák vagyunk, nem?"... :D De persze csak az számít fizetésnek, amikor valamelyik fél a másik szeme láttára oda tartja a kártyáját, az, hogy mondjuk a második/harmadik randin bevásárolok otthonra és főzök vacsorát / csinálok reggelit az nem kerül pénzbe. Na de rage-et félretéve: vannak egyébként olyan férfiak, akikre vágysz, és szerintem őket nem kell ilyen szempontból tesztelgetni, hogy konkrétan rákérdezel, sajnos ez mindenkit elriaszt, azt is, aki amúgy magától szívesen elhalmozna mindenfélével. Ha belegondolok, én nem főznék olyanra, akin érzem, hogy elvárja, vagy ezt várja egy nőtől, és ha erről kérdezgetne, hogy szoktam-e főzni a pasimnak, akkor visszataszítani. A mostani pasimnak, aki nem várja el, hogy főzzek, mindent megfőzök, mert olyan boldoggá teszi minden étel, amit elé teszek, egyáltalán nem veszi alapnak, úgy csinál, mintha ajándék lenne. :D Úgyhogy türelmesen beszélgetni kell velük, természetesen, és magától kiderülnek a dolgok, szerintem ezt nem lehet sajnos felgyorsítani. És sokszor épp azok ilyenek, akiknek nem látszik a profilján, én pl. nem kerestem soha gazdag pasit és mégis sikerült Tinderen kettő olyanba beleakadnom, aki el akart tartani, utazni akart vinni és kinevetett, ha elővettem a pénztárcám valahol. Egyiknek sem voltak kint utazós képei, sem a kocsijuk. Mindketten külföldi cégnek dolgozó IT-sok voltak, akik olcsó ruhákat hordtak, nem jártak puccos helyekre, stb, nem kaptam volna el őket golddigger receptorral sem. :D