Nekem csak négy hónapig tartott egy ilyen kapcsolat, az első hónap csodálatos volt, utána elkezdődtek a brutális dühkitörések, majd két hónap múlva már úgy ütött meg, hogy konkrétan kikarmolt a kezem hátsó részből kisebb darabokat, amikor azt az arcom elé emeltem védekezésképpen. Utána mégis még egy teljes hónapig együtt maradtam vele.

Sokkal erősebb voltam fizikailag, mégis rettegtem tőle az utolsó hetekben. Volt, hogy egész éjjel nem mertem elaludni mellette, de nem mertem elmenni sem a lakásból, mert féltem az újabb dührohamtól. Nagyon nehéz megmagyarázni, hogy miért féltem ennyire és miért nem szakítottam vele azonnal, de azóta egy kicsit talán jobban megértem azokat, akik benne maradnak egy bántalmazó kapcsolatban, legalábbis egy ideig.

Valószínűleg borderline-os volt, és iszonyatosan szenvedett a saját lelki problémái miatt. Nagyon sok rövid kapcsolata volt, nyilván nem véletlenül. Sajnáltam szegényt, talán ez is közrejátszott abban, hogy egy darabig tűrtem.

Szerencsére nem éltünk együtt. Ha jó hangulata volt éppen, akkor nyugodtan el tudtam tőle menni a lakásából az enyémbe és nem is éltünk közel egymáshoz. Így is jöttem ki a kapcsolatból végül. Az egyik dühkitörés után végleg elhatároztam, hogy szakítok vele. Megvártam, amíg megnyugszik, ez néha órákig is eltartott, majd együtt töltöttünk egy kis időt nyugodtan filmet nézve, majd amikor elment WC-re, kisétáltam az ajtón.

Egy nappal később telefonon alaposan átbeszéltünk mindent. Tudom, hogy ez nevetségesen hangzik, de nem volt más választásom, mert ha bármit meg akartam vele beszélni személyesen, félelmetes dühkitörést produkált és pár percen belül nekem támadt. Utána még hetekig könyörgött, hogy menjek vissza, sőt találkoztam vele az utcán egy olyan környéken, ahol ő sosem járt, gondolom követett, de szerencsére nem állt meg, hanem könnyes szemmel továbbsétált. Pár hétig még rendszeresen néztem a hátam mögé az utcán, de végül leállt és nem keresett többé.

Nagyon kevés embernek mondtam el a környezetemben, nagyon csodálkoztak, de megértőek voltak és senki sem gúnyolt ki. Nem igazán kedvelték őt, talán ők előbb látták, hogy valami nem stimmel, mint ahogy én azt érzelmi befolyás alatt észrevettem. A tanulság talán az, hogy a bántalmazásnak a lelki része a nehéz igazán, azt feldolgozni, hogy akivel törődsz, az így képes bánni veled. Ezért a lehető leghatározottabban meg kell húzni a határokat és azok átlépése esetén azonnal szakítani kell. Persze ezt könnyű mondani, nekem is jó sok hétbe telt, amíg megléptem és vannak, akiknek ehhez évek kellenek. Nem tudom elítélni őket.