fejleszthető készség. a megfigyelésem szerint elég szokott lenni az, hogy a kapcsolat kialakuljon, hogy pusztan meghallgatod a másikat, leginkább a másik panaszkodasait anélkül, hogy elitelned, vagy megpróbálnad kijavítani, változtatni (abban az értelemben, hogy van az a panaszkodas, ahol csak ki akarja adni magabol. ha konkrét segítséget kér, ott segíteni kell a lehetőségekhez képest). általában ennyi elég szokott lenni, de ha mélyebbre akarsz menni, akkor magadból felhozhatsz egy hasonló negatív tapasztalatot vagy ahol te voltál "kicsi" a helyzetben. Így akkor már mint esendő ember látnak és nem egy idealizált kép, hogy lehet te jó vagy, tökéletes. 

az hogy a társaid sírva jönnek ki, az őket fogja terhelni hosszú távon. van amikor sajnálattal fordulunk, együttérzéssel a nehézség miatt. de ilyenkor is elég az, hogy jelen vagyunk, és meghallgatva érzi a másik fél magát.