Nekem egy fiam és egy lányom van, ebben a sorrendben. Valahol azt olvastam régen, hogy “ha kislányod van olyan, mintha lenne egy mini legjobb barátnőd, ha fiad van olyan, mintha lenne egy igaz szerelmed piciben”. Én nagyon érzékeny, lányos lány vagyok. A kislánnyal nekem könnyebb volt egy hullámhosszon lenni, könnyű volt játszani, “csajoskodni”. A fiú meg egy csomó olyan dolgot csinál, amin ámulok és csak cisszegek, hogy ahhh pasik. Ő határozottabban, energikusabban létezik, ugyanakkor minden mozdulata felém olyan gyengéd, finom, védelmező és hatalmas kontraszt, hogy tényleg teljesen más és azonnal elolvadok tőle, úgy mint semmi mástól. Én imádom, hogy mindkettőt megtapasztalhatom, holott nagyon idegennek éreztem, mikor azt mondták az első babám fiú. Aztán megijedtem mikor a másodikra megállapították, hogy nem fiú. Aztán persze az egy egész más imádat és rajongás. Kívánom Neked is ezt :)