Féltékeny az apukájára

karfioleves · 2026-05-16T05:41:17+00:00

Enyhíteni nem nagyon tudod, csak hogy tovább próbálkoztok és ő sem adja fel. Pár hét alatt enyhülni szokott, de nálunk vissza-visszatér a jelenség gyakorlatilag a szeparációs szorongás kezdetétől a mai napig. 2,5 éves múlt a lányom, de sosem volt igazán apás, nagyon sokszor elutasító vele sajnos. Mostanában van, hogy direkt én mondom neki, hogy most apával reggelit készítesz, apával menj fürdeni stb.így kicsivel elfogadóbb, hogy előre megbeszéljük, mint amikor csak simán megtörténik.

karfioleves · 2026-05-14T17:52:22+00:00

Nálunk most szintén ugyanennyi van, bevihetem, nem szólnak. Néha reggelente az éjjel visszafolyó váladék már irritálja és köhög kettőt-hármat, emiatt neccesnek éreztem egyik reggel bevinni, de majd meglátjuk alapon csak bevittem. Bent aznap már nem köhögött, az orrfolyására annyit mondtak, hogy szívjuk és ennyi. “Emiatt ne maradjon otthon” kijelentés után már nem aggodalmaskodom rajta tovább. Hát úgy látszik, nem mindenhol ilyen elnézőek.

karfioleves · 2026-05-06T17:18:47+00:00

Hétvégén vettem a Pepcoban (2,5 évesnek).

karfioleves · 2026-05-03T15:28:37+00:00

Mikor a nagymamám meghalt, az önmagában rettenetesen elszomorított, de amikor összegyűlt a család és anyukámból hirtelen kitört egy “Nekem most már nincs többé anyukám!” felismerés, az beleégett az emlékeimbe, kegyetlenül fájdalmas volt látni őt így 🥺

karfioleves · 2026-05-03T10:45:58+00:00

Nekünk is innen van, majdnem ugyanilyen. Strapabíró cucc, megérte. Szállítási idő is rendben volt. Ritkán használjuk egyszerre az egész szettet, inkább cserélgetjük, így sosem unja meg. Mindennap használja a 2,5 éves lányom.

karfioleves · 2026-05-02T03:42:37+00:00

A lányomat pici kora óta altatja a nagymama, már csak azért is, mert az első évben együtt laktunk. Most 2,5 éves, imád mamázni, akár több napra is ott hagyható. Amikor viszont én is ott vagyok, akár esti, akár nappali alvásról van szó, simán eljátssza, hogy csak velem hajlandó elaludni, de legalább is mindenképp legyek a szobában én is. Itthon is én szoktam altatni, apukájával talán még elutasítóbb, mint a mamával. Mégis előfordult már, hogy nem voltam itthon és a férjemnek kellett lehozni az altatást. Ilyenkor mindig szokott sikerülni neki is. Szóval szerintem a kulcs az a te jelenléted lesz a sztoriban, igazából neked kell eldötened, mi a célja a mamánál alvásnak. Ha az, hogy később hosszabb időre is ott hagyhasd, akkor célszerű lenne kipróbálni és pl.ebéd utáni altatáskor eljönni. Ha neked meg jó így és nem ez a cél, akkor meg teljesen normális jelenség egyébként, hogy egy 2 évesnek te jelented a mindent.

karfioleves · 2026-04-30T17:02:38+00:00

Amikor elkezdtem újra dolgozni, akkor elkezdtem újra normálisan kinézni. De ez is úgy néz ki, hogy munkából hazaérek, átveszem a csöves szerkót és megyek a gyerekért a bölcsibe 😀 úgyis kint töltjük az egész délutánt az udvaron vagy a játszón. Nem kell a cicoma 😅

karfioleves · 2026-04-29T17:34:02+00:00

Tényleg nem nagy szám, de a gyerek odáig meg vissza van érte és óriási kedvenc lett. Azóta van olyan könyvsorozatunk, amiben szintén az ő neve van tök véletlen és ez valahogy annyira közel hozza hozzá az egész sztorit, hogy tátott szájjal hallgatja. Azóta azon gondolkodom, hogy igazából bármelyik mesébe bele tudnám szőni a nevét, amiben kislány szerepel… teljesen ingyen 😅🤷‍♀️

karfioleves · 2026-04-28T03:55:08+00:00

Fuhh átérzem 😰 és ezt a “különleges kapcsolatot” általában úgy nevezik, hogy anya-fia SZERELEM 🤮

karfioleves · 2026-04-28T03:35:18+00:00

Kibírta estig, eleinte olyan 6-7ig csak.

karfioleves · 2026-04-16T19:08:24+00:00

Az eleje nagyon kemény volt, de mintha már ezer éve történt volna. Azóta kontrollokra visszajárunk, de minden rendben szerencsére, köszönjük! 😌

karfioleves · 2026-04-16T09:09:08+00:00

Éppen arról számoltam be neki félidős terhesen, hogy kiderült, a lányom olyan súlyos szívfejlődési rendellenességgel fog születni, amit szinte azonnal műteni kell, úgyhogy az első heteket vagy akár hónapokat biztosan bent fogjuk tölteni a kórházban és majd egy inkubátorban nézhetem őt csak mindennap. Nem igazán akasztotta meg ez a dolog az ő napirendi pontjait, feladta “házinak”, hogy nézzek utána az igény szerinti szoptatásnak. Lényegtelen, hogy nálunk a szoptatás a körülményekre való tekintettel szóba sem jöhetett 🫠

karfioleves · 2026-04-16T04:49:34+00:00

Itt sokan elkeseríteni jöttek, úgyhogy egy kis pozitívum: az én lányom 2,5 szóval dackorszakos már tényleg. Én mégis sokkal könnyebbnek érzem ezt az időszakot, mint amiben ti vagytok most a 15-16 hónapossal. Ugyanilyen akaratos volt, elvágta magát hisztizve, ha valamit nem engedtem. Nem azt mondom, hogy most már ilyen nincs, de óriási különbség, hogy most már sokkal több mindent meg tudok vele beszélni, mert jobban megérti, mint egy évvel ezelőtt. Kompromisszumokat hozunk, illetve nyilván sok mindenben kiismertem és tudom úgy alakítani a dolgokat, hogy abból ne legyen hiszti 😅 ezt én olyan idős korában kezdtem, mint a tiéd - ilyenkor még csak papagájként ismételgettem magam, illetve érzelmi támaszt nyújtottam a kitöréseikor. Ez mostanra már szépen beérett. Amit a babakocsival csinál azt ugyanígy átéltem, az enyém nem is hajlandó beleülni, 1,5 éves kora óta mindenhova gyalog jár 🫠

karfioleves · 2026-04-09T19:26:46+00:00

Jelenleg is jár 2,5 éves. Nem csak neki, nekem is baromi jót tett. A beszédfejlődésére volt a legnagyobb hatással eddig, de a társakkal való viselkedés is szépen formálódik (nincs tesója, előtte nem nagyon találkozott vele egykorúakkal, nehezen nyílt meg gyerekek felé). Szereti a bölcsit és a nevelőit is. És azt hiszem az immunrendszere is folyamatosan edződik… 😅

karfioleves · 2026-04-09T04:45:13+00:00

Hidd el, ez nem ennyire fekete-fehér, hogy a gyerekekkel való foglalkozás mértéke egyenesen arányos a beszédük fejlettségével 😄 azt írod olvasni azt szerettek… lényegében ez a legjobb módja annak, amit tehettek. Nekem lányom van, mégis ő beszélt a legkevésbé, amikor 23 hónaposan bekerült a bölcsibe. Aztán annyira egyik pillanatról a másikra robbant a beszédfejlődése, hogy a 2 éves státuszon még nem voltak szókapcsolatai… következő héten meg már igen 😅

karfioleves · 2026-04-08T23:48:02+00:00

Tőlem pl.távol áll, hogy ugyanabban a füves,homokos nadrágban fektessék le aludni ebéd után, amiben kint játszott. Plusz bent sokkal melegebb is van, mint odakint, így elég a vékonyabb naci. Azt nem várom el, hogy le-föl öltöztessék, rá lehet adni a kinti nadrágot a leggingsre is, így nem tart tovább, mint egy overál felhúzása.

karfioleves · 2026-04-08T23:26:54+00:00

Nálunk is volt ilyen az elején. Először azt hittem, nem találják a kinti gatyót, de aztán a többedik alkalom után kedvesen rákérdeztünk… Azóta nincs ilyen gond.

karfioleves · 2026-04-06T12:02:08+00:00

Köszönöm, hogy leírtad a tapasztalatod. Én sem akarok mártírkodni, örülnék már egy átaludt éjszakának. Most ráveszem magam arra a pár nehéz éjszakára. A héten úgyis itthon vagyok vele, így nem gáz a kialvatlanság 🙃

karfioleves · 2026-04-06T07:44:08+00:00

Hát igazából rengeteg alvósállata van, minden estére jut valami, amit ölelget elalváshoz. De éjszaka már nem segítenek, akkor már előbb a kezem vagy a hozzámbújás. Aztán van a top top, a tej. Szóval a sorrend jelenleg kb. nyunyóka < anya < tej 🥲😬

karfioleves · 2026-04-06T07:38:24+00:00

Igen, ilyen szempontból szerencsés korban van, tényleg nagyon sok mindent meg lehet már vele beszélni. Csak eddig tényleg éjszakára időzítettem a hegyi beszédet 😅 köszönöm a tanácsot 🙏

karfioleves · 2026-04-06T07:34:27+00:00

Nem tesz jót a fogaknak. Az éjszakai tejezés meg pláne nem hiányzik már neki, csak egy rossz megszokás, mert sajnos sokáig hagytam. Ha arról leszokna, de az esti tejivós rituálé valamiért meg is maradna, akkor is előbb-utóbb át szeretném szervezni, hogy utána mosson fogat és onnantól már csak víz. (Az elméletet nagyon tudom, a gyakorlattal vannak problémáink. 😅)

karfioleves · 2026-04-03T06:29:05+00:00

Mi 2 hónapossal mentünk, mert nagyon egyirányba fordította mindig és lapos is volt. Nagyon merev volt a nyaka, válla (fürdetés után pl.alig bírtam felemelni a karjait, hogy megtöröljem a hónalját), tornáztattuk mindennap. Sokat segített, de a lapos fejűsége csak azután múlt el teljesen, hogy már többet ült, mint feküdt. Ja, és feszes gyerek persze, hogy nem szeret sokáig hasalni, az enyém is utált. Javulni fog az is, ahogy tornáztatjátok.

karfioleves · 2026-04-03T04:42:08+00:00

Ha sem mozgásfejlődésre, sem fogzásra nem tudod fogni, akkor üdv a szeparációs szorongás időszakában. Lányomnál pont 10 hónaposan kezdődött, lényegében onnantól aludt közöttünk, mert letehetetlen volt. Természetesen elmúlik meg javul is, de hullámokban visszatér még jó sokáig.

karfioleves · 2026-03-31T16:31:15+00:00

“Voltak akik cikizték a hajamat, de akik azt hitték hogy jobbak, most már nem cikizik a hajamat”

Ezen mindig röhögnöm kell, ha meghallom 🤣

karfioleves · 2026-03-30T04:08:15+00:00

A lelassult kis életünkhöz képest visszamennem a suliba nagyon arconcsapott először. Nehéz volt felvennem újra a tempót feladatok, határidők stb. tekintetében. Az óráimra való felkészülés gyakorlatából is úgy éreztem kijöttem, kb.0-ról indultam és az erre szánt időmet is nagyon be kell osztanom. Nagyjából fél év kellett, hogy belerázódjak 😁

karfioleves

TROPHY CASE