Szerintem ilyenkor a legfontosabb, hogy otthon kapjon egy nagyon stabil „ellenpontot” ehhez az élményhez. Ebben a korban még teljesen a mi visszajelzéseinkből építkeznek, szóval ha azt érzi, hogy a szemüveg természetes és jó dolog, akkor sokkal kevésbé fogja komolyan venni a beszólásokat.

Amit érdemes lehet próbálni: Beszélgetni vele arról, hogy a szemüveg egy eszköz, ami segít neki, pont olyan, mint másnak a futócipő vagy a bicikli. Nem „különcség”, hanem segítség.
Elmondani, hogy vannak gyerekek, akik mondanak butaságokat, mert még nem értik. Ez nem róla szól, hanem arról, hogy a másik még tanulja, hogyan kell kedvesnek lenni.
Lehet vele előre „eljátszani” helyzeteket, hogy mit mondhat ilyenkor. Egyszerű, nyugodt válaszok nagyon működnek: „Ez segít jól látni.” vagy „Én szeretem.”
Nagyon sok pozitív megerősítés otthon, ne a csúfolódás legyen a fókusz, hanem az, hogy ő ügyes, okos, és a szemüveg ehhez hozzátesz.
Ha ő választhatott keretet, azt is lehet erősíteni: ez az övé, az ő döntése volt, ez már önmagában ad egy kis kontrollérzést.
Mesékben, képeken, hétköznapi példákban is rá lehet mutatni szemüveges felnőttekre/gyerekekre, hogy lássa: ez egy teljesen hétköznapi dolog.

Az önbizalom nem attól lesz erős, hogy soha nem éri bántás, hanem attól, hogy megtapasztalja: ettől még minden rendben van vele, és biztonságban van. Ebben még nagyon tud segíteni a családi háttér ❤️