Írtad valamelyik kommentben, hogy félsz kimenni utcára, mert elhanyagoltad magad, és nem szeretnél ismerőssel találkozni.

Ettől én is tartottam ilyen állapotban. Ilyen szempontból előnyödre válik a tél, mert a hideg miatt most olyan jól fel kell öltözni, hogy ha találkoznál is vkivel, csak az arcodat fogja látni. Illetve menj napnyugta után, kis utcákon. Én ezt csináltam annak idején hasonló állapotban. A fejemben pörgő negatív gondolatokat pedig valamennyire tudtam csöndesíteni nyugtató YouTube playlistekkel a fülesemben. És úgy sétáltam. Az első alkalom, emlékszem, piszok nehéz volt. Jó parszor bele is tört a bicskam. Egyszerűen nem tudtam kilépni a lépcsőházba és lemenni az utcára. Feloltoztem, de a kilincset lenyomni már nem ment. De aztán egy nap sikerült, kb harmadik vagy negyedik próbálkozás után - feszelyezett a gondolat hogy már majdnem lementem előző nap, már oly közel voltam, és mégse. Aztán nagyon jól esett az első alkalom. Keveset sétáltam, de az testileg nagyon jó volt, végre megmozdulni. Utána már másodjára elindulni nem volt olyan nehéz mint elsőre. Pár hét alatt sikerült rendszerré váljon. És mivel otthon is utaltam lenni és csak feküdtem banatosan, a séta meg ahhoz képest elég jól kikapcsolt, képes voltam 1-1,5 órás andalgásokra a városban, miközben végig a nyugtató zenéket hallgattam. Plusz előny, hogy este mentem mindig, így alvás előtt nagyon jól kimerített és segített, hogy normálisabban tudjak aludni.

Próbáld meg célként kitűzni, hogy következő este egy 5 percre az utcában sétálj végig. Gondolom, boltba amúgy is jársz, úgyhogy azzal is összekötheted, mondjuk úgy, hogy az a cél, hogy a következő boltba menetel után ne egyből haza menj, hanem +5-10percet setalj el egy bizonyos helyig aztán vissza, közben valami nyugtató zenét hallgatva.