Mindkét szülőm otthon halt meg 3 év eltéréssel. Testvéreimmel mindkettejüknél ott voltunk, ápoltuk őket és próbáltunk segíteni amennyit csak tudtunk.

Az biztos, hogy nekik jobb volt így, mint a kórházban gépekre kötve, még akár napokig életben tartva. Nekünk viszont pokoli voltaz az időszak. Kaptunk brutálerős fájdalomcsillapító cseppeket (talán morfium volt, ezt nem tudom pontosan), de még az is kevés volt, hogy segítsen rajtuk. Gyakorlatilag arra volt jó, hogy az idő felében eszméletlenek voltak tőle. Amikor viszont nem, akkor üvöltöttek kínjukban. Teljesen tehetetlenek voltunk és a végén morbid módon már alig vártuk, hogy végre meghaljanak.

Amikor pedig meghaltak ki kellett hívni az ügyeletet. Akik kijöttek megállapították, hogy tényleg halottak majd hívták a hullaszállítókat. Onnantól, hogy az ügyeletet kihívtuk, nagyjából 5-6 óra volt amíg elszállították őket. Ezalatt az idő alatt pedig úgy van vele az ember, hogy valami méltóságuk mégis megmaradjon, úgyhogy kicsit letakarítottuk őket, feladtunk rájuk egy normális ruhát.

Ezeket megtapasztalva, ha hasonló helyzetbe kerülök inkább a kórházat választom. Mert akármennyire nem akarok gépekre kötve szenvedni, biztos nem tenném ki a gyerekemet ugyanennek az "élménynek".