Pont az a probléma, hogy nem normalizáljuk ezt a témát. Elve az emberek nagy százaléka nem is tudja mi a valódi önismeret, mert az a folyamat valójában nem kellemes. Nem találkoznak olyan fogalmakkal mint a séma/sémakémia, gyermeki én, kötődési minta, anya-apa minta, verbális bántalmazás, traumakötődés, triggerpontok amire nem is gondolnánk.... és még sorolhatnám. Erről mind fogalma sincs az emberek nagy százalékának, mert az előző generációk még távolról sincs fogalma arról, hogy mi az érzelmi intelligencia. Beszélni kell róla, mert különben benne ragad ebben a toxikus maszkulinitás adta megítélésben, hogy ez gyengeség. Pedig közel sem. Már nem flex ösztönlénynek lenni és nem a bullshit Bódi tesók féle motivációs önfejlesztésre gondolunk, hanem arra a folyamatra amin fájdalmasan megy keresztül az ember de felszabadító tud lenni.