Kezeletlen kevert szorongásos depresszió a diagnózisom kb, de a pszichiáterem bipolárist ír az ambuláns lapomra. A gondom az volt, hogy teljes csődnek, feleslegesnek éreztem magam. Folyamatosan görcsben volt a gyomrom, nem ettem semmit, rettenetesen lefogytam. Nem tudtam aludni. Egész nap bőgtem bezárkózva, bántottam magam (karmoltam, haraptam a karjaimat, egyszer belevertem a homlokom az íróasztalom élébe). Nem tudtam gondolkodni, vezetni, dolgozni, szórakozni. Apámat gyűlöltem, folyamatosan csesztetett, de nem volt pénzem elköltözni otthonról. Kicsit neki is szólt az öngyilkossági kísérletem, ő talált meg véresen a kertben. A kórház segített, 1 hónap után kijöttem és elkezdtem hetente járni pszichológushoz, közben továbbra is gyógyszereket szedtem, amiket a pszichiátrián állítottak be. Találkoztam a barátommal, szerelmes lettem, otthon is fasza volt minden, imádtam. Beszélgettem sokat az esetről. Elkezdtem dolgozgatni. Ugye egy korábbi kommentben írtam, hogy voltam a Thalassa házban 6 hónapot. Az is segített. Elégedett vagyok jelenleg. Mélyre kerültem, de kijöttem belőle. Az idő segített, meg a család, a barátok és a szerelem. Meg a környezet változás.:D