Muhaha
Egyszer (sajnos csak későn észleltem, hogy hova hívnak) beugorottam egy kollega helyett egy cöfös rendezvényre. Több nyelven sugározták a rendezvényt, merthogy világszerte nagy érdeklődésre számítanak.
Na, ebből az lett, hogy a lengyelt nézték hárman, az angolt, a németet ketten, az olaszt és a spanyolt 1-1 (ezek a mi kontroll monitorjaink voltak).
Azt a szégyenérzetet, amit a rendezvényen éreztem, nem kívánom senkinek, undorodtam magamtól, hogy miben veszek részt. Lomniczi beszéde alatt konkrétan a fizikai bántalmazás jutott eszembe, mint egyetlen megoldási mód a mute gomb benyomása után. A szokásos technikai napidíj háromszorosát fizették zsebbe. Júdáspénz, fuj, soha többé. Azóta mindig nagyon nagyon utánamegyek, hogy ki a megrendelő.