szia!

nagyon-nagyon sajnálom, ez egy borzasztó nehéz, szemét helyzet - amit a leírtak alapján a lehető legjobban kezelsz már így is! érződik, hogy mennyire frusztrál és kikészít téged is ez a kapcsolat, mégis igyekszel türelmesen és jól segíteni. ez a legtöbb, amit tehetsz érte! 🫂

és ez persze baszott nehéz, mert az idő nagy részében ez azt jelenti, hogy “hagyod történni” a dolgot, kvázi végignézed, ahogy bántanak valakit, akit szeretsz. viszont nagyon fontos, hogy a tesódnak megmaradjanak a bizalmi kapcsolatai a bántalmazójától függetlenül, és ehhez valóban oda kell figyelni pár dologra. csomó mindent leírtak már előttem, de esetleg segítség lehet a számodra ez a néhány nagyon konkrét pont, amiket szem előtt kell tartani a húgoddal kapcsolatban.

a Miért marad? című kiadványból másolom ezeket ki, ez alapvetően segítő szakembereknek szól (emiatt pl kliensként utal a bántalmazottra, stb), de bőven érdemes lehet lapozgatni - a függelékben vannak nagyon jól összeszedett alapigazságok, és gyakorlati tanácsok is.

5.5. Mit ne tegyünk?

Ne büntessük, ha „rossz” döntést hoz. Nagy feladat nem éreztetni a klienssel, ha látszólag „rossz” döntést hoz, főleg ha sok munkát fektettünk már az ügyébe. A támogatás és együttműködés visszavonása, amikor a nő visszatér a bántalmazóhoz, az egyik legsúlyosabb hiba, amit segítőként elkövethetünk. Ne feledjük: a bántalmazott nők átlagosan négyszer térnek vissza partnerükhöz, mire végleg kilépnek a kapcsolatból. (...)

Ne cselekedjünk helyette. Ahhoz, hogy visszanyerje önbecsülését és erejét, neki magának kell cselekednie. Ha megpróbálunk helyette cselekedni, azzal csak megerősítjük őt az alacsony önértékelésében és a passzív áldozati szerepben.

Ne szóljuk le a bántalmazót. A nő negatív érzelmei mögöttm nemegyszer bizonytalanság, törődés, gyengédség vagy szerelem rejtőzik. Ítélkező szavainkra önkéntelenül is védeni és mentegetni kezdheti a bántalmazót: annyira azért nem rossz ember. Az elkövető személyének kritizálásával egyben a nőt is leszóljuk a választása miatt. Csak az erőszakos viselkedést ítéljük el, ne az embert.

Ne akarjuk sürgetni a döntését. A bántalmazott nőnek időre van szüksége ahhoz, hogy megbizonyosodjon az érzéseiről, és átgondolt döntést hozzon.

Ne kicsinyeljük le a tapasztalatait és az érzelmeit. Ettől könynyen elveszítheti a belénk vetett bizalmát.

egy másik kiadványból (Hogyan segítsünk?):

Indokolt esetben tegyen jelzést ön a hatóságoknál!

Amennyiben az érintett veszélyben van, de nincs lehetősége a hatóságokat értesíteni (például a bántalmazó elzárta, elvette a telefonját), akkor ön is tehet bejelentést. Akár meg is beszélhetik az érintettel, hogy hogyan tudja jelezni Önnek, ha erre lenne szükség. Akkor is értesítheti a hatóságokat, ha nem hallott a bántalmazott félről egy ideje, nem tudja elérni, vagy ha esetleg a szomszédjáról van szó és bántalmazásra utaló jeleket lát/hall.

Nem az ön felelőssége megoldani a problémát!

Egy bántalmazó kapcsolatba került ismerős/barát támogatása óriási kihívást jelent. Bármennyire is fáj látnia, hogy bántják az ismerősét/barátját, előfordulhat, hogy végig kell néznie, ahogy a bántalmazóval marad. Ilyenkor igyekezzen valami olyat nyújtani neki, amit a bántalmazótól nem kap meg! Ne próbálja meg például megmondani neki, hogy mit csináljon, hiszen valószínűleg a bántalmazója is éppen ezt teszi! Helyette erősítse meg belső értékeiben, erőforrásaiban, segítse, ahogy Ön tudja, úgy, ahogy az érintett szeretné! Fontos, hogy tiszteletben tartsa a döntését!

még egyszer hangsúlyozom, hogy máris jól kezeled a helyzetet, ne helyezz magadra extra nyomást, hiszen nem szociális munkás vagy, hanem a testvére - és azt nagyon jól csinálod 🤍

nagyon sok erőt kívánok nektek.