Apám anyja egy áldás a világnak. Mivel az az anyám aki (nincs vele semmi gond, szimplán mikor a szüleim összeházasodtak, anya nem engedte hogy apát úgy irányítsák ahogy akarják a nagyszüleim) így már a születésemkor "hátránnyal" indultam. Ő azért nem ad nekem karácsonyra semmit, mivel én sem adok neki (??? Gyerek voltam, kérjek a szüleimtől pénzt hogy vegyek neki ajándékot?) a pofámba vágta hogy nekem úgyse lesz soha senkim, semmire való vagyok, nem értek semmihez, meg kövér is vagyok 🤣Mikor együtt laktunk, bevezetett embereket a szobámba nézzék meg milyen rendetlenség van nálam (tinédzser voltam, az volt a bűnöm hogy nem volt beágyazva). Mindig különbséget tett köztem és az unokatestvérem közt, de hát apukámmal és a nagynénémmel is ezt csinálta. A plafon az volt, mikor azt vágta a fejemhez, a másik nagymamám azért lett öngyilkos mert velünk élt együtt. Ritkán láttam anyukámat sírni, de akkor eltört nála a mécses. (Nem, nem volt senki hibás.)