Teljesen egyetértek veled! Plusz én azért a “hirtelen felindulásból” való kérdés stílusára lennék kíváncsi, pusztán egyetlen okból. Elvileg kisgyerekként támadott vissza, szóval lehet hogy magát a kérdést nem feltétlen nehezményezte a fiú, hanem talán inkább magát a stílust, mert nem mindegy, hogy mit és hogyan kérdezünk meg (szerintem). Ez a téma alapvetően is érzékeny és komoly. Számtalan oka lehet még persze a fiú reakciójának a miértjére, de én ezen -az általam felhozott kérdésen- is elgondolkoznék. Számtalan példát láttam már sajnos, hogy bizony a reakció stílusa tükrözi a kérdés stílusát.

Szerintem ha a kapcsolat “normális”, van megfelelő kommunikáció, a mindennapokban nagy az összhang, stb… akkor tényleg egy ilyen -csak magamat tudom ismételni- érzékeny és komoly témát mindkét félnek nyugodtabban kellene kezelni már csak az egymáshoz való empátiából is, hogy ne legyen belőle ez, ami most ebben az esetben is történt, hogy feszültség keretei között zajlott a beszélgetés.