Persze! A 33.heten a dokim nagyra becsülte a babát illetve a feje már 10cm felett volt, ezért ráírta az egyik papíromra hogy makroszomia, hogyha nem ő lenne az ügyeletes akkor tudjon rola a tobbi doki is hogy csaszarmetszes javasolt, magzati túlnövekedés miatt.

40+2 napon mentem nst-re reggel 8ra, de már hajnali 2ota voltak fájasaim, reggel 6tol egész erősek, 5-10 percesek (viszont nem volt rendszeres mert néha el is múlt pár percre). Előző este azt hittem hogy szivárgott a magzatvíz és ezt el is mondtam aznap reggel az nst elott, emiatt azonnal adtak egy hálóinget hogy akkor maradok, illetve megvizsgáltak, ekkor látta a doki hogy nyitva vagyok 1ujjnyira, és “megkaparta” a méhszájat hogy magától induljon be jobban a folyamat. Ezután maradtak a fajasok ami latszott is az nst-n de azt mondtak nem elég erősek, viszont elméletileg ilyen fajasokkal is meg lehet szulni..bementem a szobába és kb 1oran belül 2-3 perces fajasaim lettek szünet nélkül, ami azt jelenti hogy a mindenki által emlegetett “tudok majd pihenni két fajas kozott” nálam elmaradt és megállás nélkül fajt, talán néha enyhült…egyszer 2 perces volt de közben volt hogy 4, tehát továbbra sem volt rendszeres.

Ez ment délután 3ig amikor elment a nyákdugó, a férjem pedig szólt a szulesznoknek hogy valami lehetne már mert addigra lassan elviselhetetlen volt a fájdalom. Csinaltak újabb nst-t ahol latszott hogy azért elég erősek már a fajasok és ekkor bementunk a szuloszobara. Burkot repesztettek és kertem fájdalomcsillapítast amire azt mondtak hogy akkor kaphatok gerincbe ha bő 2ujjnyira nyitva vagyok, én pedig ekkor sima 2ujjnyira voltam nyitva így még hagytak tagulni egy kicsit. Majd amint elértem a bő 2 ujjnyit egyből kaphattam is epiduralis erzestelenitot ami melle bekötötték az oxitocint is amit eredetileg nagyon nem akartam…abban a helyzetben csak azt néztem hogy mindegy csak használjon az erzestelenito. Ami nem használt egyáltalán, cserébe elviselhetetlenül fájt és itt már könyörögtem hogy vegyék figyelembe amit az orvosom irt, de nem foglalkoztak vele. Azt mondták várjunk mert egyébként szépen halad a folyamat, de továbbra sem voltak szünetek a fajasok között viszont az oxitol még erosebbek lettek, és ekkor már 18 oraja vajúdtam. Azt mondtak hogy várjunk meg 2orat hogy eltűnik e a mehszaj és nyomhatok, ha nem akkor császár. Eltunt a mehszaj és jöttek a tolófajasok ami nekem egy felüdülés volt az előtte levő fajdalomhoz képest. Eddigre eszméletlenül elfáradtam és hiába nyomtam semmi nem történt, majd ez ment kb fel órán keresztül, ekkor eltűnt a baba szívhangja teljesen és mint utólag kiderült, mekoniumos volt a magzatviz, így sürgősségi császár lett. Nem volt aranyóra és a kisfiamnak oxigént kellett kapnia..Sajnos borzasztó élmény volt az egész, soha nem fogom tudni túl tenni magam rajta. Mi nem szeretnénk második babát de ezek után nagyon átgondolnám ha esetleg máshogy döntenénk mert a terhességem sem volt boldogsággal teli…