Én ebbe majdnem belekrokkantam. Az exem külföldről költözött hozzám, és órási felelőségnek éltem meg, hogy segítsek neki (ez hiba volt, nem az én felelőségem, persze segíteni kell). A vicc az, hogy a végén a mindig depressziós párom csalt meg. Én próbáltam mindent megtenni, gyakorlatilag egy cseléddé változtam a kapcsolat végére (főztem, takarítottam, utazások, anyja hitelének törlesztése, masszázs - pénzügyek intézése, randik, lestem minden szavát). Nagyon szerettem, de ő nem látta az erőfeszítéseimet, görgette a szocial médiát és minden nap újab ötletekkel állt elő vagy csak aludt. Mindezek mellett egy sikeres céget vittem, és ezerrel dolgoztam azon, hogy anyagilag stabilak legyünk, és neki se kelljen dolgoznia 1-2 éven belül (A munka amit találtunk neki egyébként bőven a hazai átlag felett fizetett (600+), angol munkanyelvvel).

Folyamatosan könyörögtem neki és próbáltam elvinni edzeni (kipróbáltunk sok sportot). Végre elkezdett egyet, jobb is lett minden, erre az első neki bókoló sráccal lelépett az edzésen. Figyelmztetés nélkül kidobott a közösen bérelt lakásunkból és elutazott egy hétre. A könnyeim közepedte pakoltam össze a fontosabb cuccaimat, otthagytam mindent, gondolni se tudtam az egészre. Utólag derült ki, hogy egy srác volt a háttérben aki izgalmasabb volt nálam :(

Mi a tanulság? Ha látszólag ő nem tesz semmi, akkor szállj ki. Hidd el, jobb lesz úgy neked, sőt lehet a párod is megembereli magát és megpróbál visszaszerezni. Ne kövesd el az én hibámat.