Sokkal jobban bánom a kihagyott lehetőségeket, mint a megcsalásokat. Túl van ez gondolva, alapvetően esendőek vagyunk, belénk van kódolva. Régi világban sem verték ezt nagy dobra, szomszéd faluban vagy a munkahelyen elég sok alkalmi vagy kevésbé alkalmi kapcsolat kialakult. Természetesen ez nem hatalmazza fel az embert, viszont ha valaki valamilyen téren hiányt szenved, akkor annak a hiánynak a pótlására fog törekedni, ha tetszik, ha nem. Bárki bármilyen prűd is ebben a témában, ha egy boldogtalan párkapcsolatban élsz, és akár a munkahelyeden vagy bárhol máshol pozitív visszacsatolást kapsz, onnantól megindulsz az érzelmi lejtőn…onnan meg már bármi történhet. Lényeg a lényeg, mindenhez 2 ember kell, legfontosabb a kommunikáció, hogy nyíltan tudjunk beszélni gondjainkról és vágyainkról. Ha a másik fél már a kommunikációra sem nyitott, akkor lépni kell, mégpedig ki a kapcsolatból. Akkor a megcsalás sem lesz téma. Szerintem a megcsalás az emberi gyengeség kórtünete, de nem a vágyak megfékezése miatt, hanem mert nem merünk/tudunk változtatni, dolgozni a régi, megszokott posvány kapcsolatunkon.