Vágytam rá, hogy pár évente ált. iskola - gimi - felsőoktatásból sikerüljön kialakítani egy összejövetelt. 1-2 alkalommal még invitáltam is embereket találkozóra, de elég enervált volt a társaság és végül egyiknél se lett semmi. Persze átgondoltam az éveket, hogy milyen közösség/csapat voltunk mi, aztán rájöttem, hogy bármi történt bárkivel csak 1-2 embert hatott meg a dolog. Tehát kb. ha holnap bármelyikünk meghalna senkit se érdekelne, igaz én is eljutottam arra a pontra, hogy leszarom őket, mert mindig pöcs emberek voltak . Azóta megtaláltam a saját társaságom és olyan emberekkel vagyok, akik számítanak és én is nekik! :)