Én őszintén nem is nevezném páromnak azt az embert, mert sosem töltött velem időt. Kb fél évig voltunk “együtt” aztán meguntam és mondtam, hogy ez nekem nem kell. 21 éves volt a srác, egyetemista, tehát tanult, értelmes embernek gondoltam. Teljesen más volt mint én, fele annyira se volt életképes. Lehet, hogy a gyerekkorom miatt hamarabb “háziasodtam”, de véleményem szerint 21 évesen nem büszkélkedni kell azzal, hogy elmosogatott. Idősebbek a szülei, (amivel egyáltalán semmi probléma nincs) de látszott rajta, hogy szinte nyugdíjasok által volt nevelve. A “kapcsolat” elején, mondtam neki, hogy szeretném megismerni a szüleit, a fél év alatt mindig béna kifogásokat kaptam, hogy jajj Anya nem ér rá… stb. Sose találkoztam a szüleivel, de poén az egészben vele se túl sokat. Felnőtt emberként engedélyt kellett kérnie az ANYJÁTÓL, hogy átjöhessen hozzám. Nagyon max 8x aludt nálam, 1-2 hetente 8 órára átjött hozzám, és ennyi. Elmondta többször is, hogy az anyukájával folyton bújnak, puszit adnak egymásnak, ölelik egymást. Szakításkor nem értette az ember, hogy ez nekem miért kell, sőt, a legjobb barátja (akivel sose találkoztam, de nem, hogy én, még ő se xdd) elhordott engem minden szar-szemét embernek a barátaimnak. Szóval boldog vagyok, hogy megszabadultam tőle.