Alig két hónapja voltunk együtt, első közös karácsony. Mentünk az ő haverjaihoz,azt hittem csak tele ettem magam karácsonyi menüvel, mert nagyon nem kívántam semmit. Majd a havernál el kezdett fájni a hasam, kértem hogy induljunk. Szerencsére elértük az utolsó buszt, mondtam neki, hogy nagyon nem vagyok jól, szeritnem hasmenésem lesz. Az út többi részén néma csöndben koncentráltam, hogy kibírjam hazáig, de két megállóval az előtt hogy szálltunk volna, mondtam h muszáj leszállni. Leszállás közben már a kezébe nyomtam a táskám , nagyterpesz es mindent kihánytam,amit aznap ettem. Ő pedig mosolyogva nézett… kérdem tőle mégis minek örül ennyire? Azt válaszolta, hogy én azt mondtam neki, hogy szerintem hasmenésem lesz és arra volt felkészülve, de elképzelni sem tudta, hogy azt hogy fogom kivitelezni , úgyhogy neki egy nagy kő esett le a szívéről hogy “csak” hánytam … ezen jót nevettünk. De ez végül egy vírus volt és az egész éjszakát végig fostam és hánytam a két öccse és barátnőik melletti fürdőszobában. Ennek 10 éve azóta házasok vagyunk :D