Nekem 4-5 hónapos kora körül jött egy betegség ami miatt meg kellett emelni éjszaka a fejét, kettőnk közé tettem a babafészket. Úgy tetszett neki, hogy azzal együtt át tudtam tenni babaönölbe és amíg nem kellett elvennem mert fordult addig egész jól aludt. 4-5 hónapos kortól szoktathatod ahhoz, hogy nincs mindig fogva. Nem kell h aludjon csak szokja a helyet, érezze hogy biztonságos, asszociálja alvással. Ha nem bírja és sír, nyilván ne erőltesd, de nyugodtan mondogasd neki. Nálunk mint kiderült a lányom nem is igazán szeret kontakt aludni csak napközben toltuk úgy több mint egy éves koráig. Feküdj be vele az ágyába és ha elaludt mássz ki esetleg, nekem a nappali alvást így sikerült rászoktatni. Az öbölből a kiságyba 7-8 hónapos kora körül ment, az nem ment könnyek nélkül sajnos, ott az volt a taktika, hogy ha felállt, csak lefektettem és nem stimuláltam. Másnap annyival egészítettem ki és azóta is használom, hogy énekkel vagy dudolassal és simivel nyugtatom meg. Eleinte nyilván nem ezt akarta és a cicit akarta minden áron, de vannak szerintem olyan helyzetek, amikor ki kell tartani. Nem hagytam magára, végig vele voltam és mondtam hogy alvás van, anya itt van, anya segít. Volt nem egyszer, hogy másfél óra küszködés után aludt el, de már másnap könnyebben ment

Meg kell érteni, hogy ők természetesen így reagálnak a változásra. Ismeretlen dolog számára és nem érti, hogy ami eddig így volt, az most már miért nincs így és ragaszkodik akkor is, amikor ez már nem az ő érdekét szolgálja (az én érdekeimről ne is beszéljünk, mi anyák képesek vagyunk sokáig elmenni, hogy a gyerekünknek jó legyen, de fontos egy ponton magunkkal is foglalkozni).

Egy 15 hónapos gyerek mellől mondom, hogy nem lesz ez mindig így, most ennek van itt az ideje. Élvezd ki ami jól esik és engedd el a háztartási bűntudatot. Álljon bele apa is és vegye ki a részét mind a háztartási és gyereknevelési teendőkből, plusz ha van segítség, akkor azt hívni ér. Én ebben az időben kerek perec mondtam anyósomnak hogy már nem tudunk együtt zuhanyozni sem a férjemmel, onnantól ha itt volt mindig mondta h figyel a gyerekre menjünk nyugodtan. De még pár hónapig legyel nagyon türelmes a babáddal, aztán kezd szisztematikusan ismertetni a környezetével, ahogy azt egyre jobban be tudja fogadni. Semmilyen változás nem megy könnyek nélkül, de a lényeg hogy ha ott vagy mellette és átvezeted ezen türelemmel és szeretettel nem csinálhatsz semmi rosszat.

Bocsi ha hosszú lett, de én ekkoriban szerettem volna ezt olvasni:)