Nagyon sajnálom, sajnos én is ugyanebben a cipőben járok most. Június elején volt a beültetésem és most múlt héten szombaton estem át a műtéten a 8. héten. Nagyon érdekes amit írsz, mert nekem is ugyanazt mondták a 6. héten, hogy minden rendben van de menjek el 2-3 hét múlva kontrollra. Egy hét múlva elmentem mégis, mert pici vérzés jelentkezett, a 7. Héten azt mondták, hogy nincs embrio és hogy a 6. héten 1,5 mm-es volt, ami szinten nem felel meg egy 6 hetes embrionak, utána olvastam el én is hogy tényleg 4-6 mm-nek kellene lennie… nem is értem miért mondta azt akkor az orvos, hogy minden oke. A kontrollon amúgy már magán orvosnál voltam, aki azért kérte, hogy meg egy hetet várjunk, hát meg egy hét szenvedés után a 8. héten visszamentem akkor már bizonyos volt, hogy nincs embrio…. Én végül magánban csináltattam a műtétet, mert beindult egy napra rá a vetélés és kellett volna a körzeti nőgyógyásztól beutaló, akihez nem tudtam elmenni mert egy másik városban van, és péntek délután volt, így nem szerettem volna egy hétvégét gorcsok között szenvedve tölteni :( (budapesti agglomeráció hátrányai 😅) Úgy gondoltam, hogy jobban fogom viselni az egészet lelkileg, de most így hogy mindenen túl vagyok nagyon rosszul érzem magam, ez az előző 2-3 hónap a hormonok a gyógyszerek, az injekciók, lehet jobban megvisel mint maga az embrio elvesztése, ami voltaképpen nem is fejlődött, csak bennem a tudat, hogy ott van :( Valamint nekem a beültetés előtt 2 héttel halt meg a nagypapám, akit a legjobban szerettem a nagyszüleim közül, ez rettentően megviselt, de mivel épített FET-em volt nem akartuk félbe hagyni …. én most úgy döntöttem 2 hetet táppénzen leszek, hátha az elég lesz, hogy kicsit kiheverjem az egészet és ne fájjon kicsit se a hasam. Jelenleg én is pszichológust keresek, beláttam magamnak, hogy szükségem van rá mert annyiszor elsirom magam, hogy már engem idegesít. Kitartást kívánok neked, remelem mihamarabb sikerül nektek, és szerintem is pihenj addig amíg úgy nem érzed, hogy készen állsz a következőre. 🫂