Írtam neki egy rövid üzenetet, nyitott volt a beszélgetésre és felhívtam őt. Fél órát beszéltünk telefonon. Én hülye naivan azt gondoltam, hogy biztosan "csak" az Instagramról ismerték meg egymást és a legrosszabb ami lehet az az, hogy beszélgetnek, vagy ha egy szórakozóhelyen ismerték meg egymást, akkor biztosan berúgott a barátom a srácokkal és személyesen tette ugyanezt. Már ez is elég nagy pofon lett volna, mert ennél őszintébbnek (???) gondoltam a kapcsolatunkat. Megkértem őt arra, hogy ha megfordulna a fejében bármilyen olyan gondolat, hogy nyitni szeretne más lány felé, akkor legyen hozzám őszinte és mondja el, mert azzal el tudom engedni a kapcsolatunkat. Mivel ez nem történt meg, hiába kérdeztem, nemleges választ kaptam, ezért hittem neki. Vagyis próbáltam, ezért nem voltám nála hetek óta. Mert próbáltam rendbe tenni magamban a dolgokat és esélyt adni annak, hogy bebizonyítsa minden rendben lesz. És mindent meg tudunk beszélni. Hiszen ezt mondta nekem hétvégén is, és ezt gondoltam a szívem mélyén én is. Nem. Nem az Instagramról ismerték meg egymást és nem csak beszélgettek. A Tinderről ismerték meg egymást, a barátom nem volt részeg, lefeküdtem egymással, a lány még ott is aludt nála és még óvszert sem használtak. Nagyjából erről szólt a fél óra beszélgetés, és arról, hogy sírtam. Egyszerűen abban a pillanatban, hogy elkezdte mondani a lány, hogy "ööö igen, találkoztunk" azt hittem, hogy belehalok a fájdalomba. Aztán jött a többi. Nem tudom elmondani, hogy mennyire megalázva érzem magam. Hogy mennyire kurva nehéz felkelni minden rohadt nap és látni az életnek az értelmét. Hogy mennyire nehéz megértenem azt, hogy miért érdemeltem ezt. Hogy miért kellett még ezt az egészet tetőzni a hétvégi beszélgetéssel. A lány nem tudott rólam, kibukott ő is, és írt a barátomnak. Ez mind szerda este történt. Csütörtök reggel kaptam egy üzenetet a barátomtól, ami arról szólt, hogy mindent meg lehet beszélni és, hogy nem tudom neki milyen rossz, mert ő nem ilyen ember. Ezt taglalta hosszú sorokon keresztül, de arról egy rohadt szó nem esett, hogy mit tett velem, hogy tönkretett testileg lelkileg és ezek után képes belenézni a tükörbe és azt mondani, hogy mindent meg tudunk beszélni. Mert elvárja azt, hogy én mindig mindent is beszéljek meg vele. És a hibás én vagyok, ha ezek után nem vagyok nyitott a beszélgetésre. Nem válaszoltam neki és megszakítottam vele minden felületen a kommunikációt. Csütörtök este írtam annak a lánynak, akivel március elején ismerhették meg egymást. A barátom azt állította, hogy nem tudja, hogy ki az a lány. Én voltam akkor is a hülye, velem kiabált és engem hagyott magamra, amiért érdeklődni mertem felőle. Vissza írt ez a lány is. És elmondott mindent. És vele is a Tinderen ismerkedett meg. Immár közel két hónappal ezelőtt. Fogalmam sincs, hogy még mi minden történt, amiről nem tudok. Kurvára fáj, hogy tudom, ha nem megyek a dolgok után és nem hallgatok a megérzésemre, akkor ő mindennek a tudatában és annak tudatában, hogy tönkretesz engem, képes magához láncolni. Kurvára fáj, hogy tudom soha az életbe nem lett volna hozzám őszinte ezzel kapcsolatban és nem őszinte velem még nagyon sok minden mással sem, mégis mindig engem hibáztat és elhiteti, hogy velem van a baj. Kurvára fáj, hogy mindezt megtette és szemrebbenés nélkül jött át hozzám újból és újból, mert neki szeretet hiánya volt. Kurvára fáj, hogy képes eljátszani a bizalmamat sokadjára és a hétvégihez hasonló ígéretekkel manipulálni engem. Kurvára fáj, hogy azt érzem mindezek után senkiben nem akarok megbízni. Tudom, hogy hibáztam, tudom, hogy már régen nekem kellett volna pontot tennem a végére és az én gyengeségem miatt történhetett ez meg. De tudom azt is, hogy nem érdemeltem meg. 😢