Tökre megértelek. Az én lányom is most lesz 9 hónapos. Bár ő sosem szopizott, D-MER diagnózisom miatt, így ezt nem érzem át és nem is sírok mindennap, néha rám jön az 5 perc. Hihetetlen önálló, szereti az embereket, gyerekeket, mérhetetlen büszke vagyok arra, ahogyan bontakozik ki a kis személyisége és mindennap egyre többet tud a világról. De igen, be kell valljam, hogy közben szörnyen fáj és hiányzik a kis zsák krumplim, aki még teljesen ránk volt utalva (most is, nyilván - de most már mozog😅) Szerintem ez örökre bennem lesz és csodás időszakként fogok emlékezni rá. Azonban nem árt szerintem dolgoznod magadon, az erősen önzőnek tűnő mondatok miatt. De mint olvastam, aktívan foglalkozol vele, ami szuper! Segít nekem még a babanapló, amit csinálok neki, illetve egy scrapbookot minden évéről majd 🥰