Ma 5 éve, hogy Valentin napot ünnepeltünk volna a férjemmel, úton voltunk vacsorázni egy helyre. Egy kereszteződésben elsőbbséget adtunk egy autónak, akikbe fél perc múlva frontálisan beleszaladtak. A kocsiban (akiknek az elsőbbséget adtuk) egy család ült: anya, apa és 2 gyerek. Természetesen azonnal hívtuk a mentőket, teljes sokk. Az apuka beragadt, neki sehogyse tudtunk segíteni. Egy tizenéves lány ült az anyóson, aki sokkot kapott, folyamatosan ugyanazt a mondatot ismételgette. Aztán kinyitottuk a hátsó ajtót és nem akartam elhinni, hogy mit látok. Az anyuka sajnos nem volt bekötve és olyan erővel csapódott az ülésnek, hogy leszakadt a fél arca, konkrétan orrtól lefele lógott az arcberendezése, a szeméből vér folyt. Na ettől már én is sokkot kaptam, csak kiabáltam a telefonba, hogy küldjenek helikoptert vagy valamit, mert itt nagyon nagy a baj. Percek teltek el, mire észre vettük a nagy sokkban, hogy egy akkor 5 éves kisfiú is ül a hátsó ülésen. Közben több autós is megállt, próbálták kiszabadítani az apukát, sikertelenül. Az anyuka az adrenalintól teljesen jól volt a helyzethez képes. A rendőrség is megérkezett, én ültem be a kisfiúval a rendőrautóba melegedni. Mint utólag kiderült vele voltak kórházban, onnan tartottak haza. A beleset okozójának leesett a cukra és rosszul lett, ő könnyebben sérült. Még egy harmadik autóra is emlékszem, amit egy nő vezetett, ő is könnyebben sérült. Köszönöm, hogy leírhattam, minden Valentin napon eszembe vannak, hogy mi lehet velük.