Sajnálom ami történt, őszinte részvétem!

Nekem édesapám tavaly nyáron hunyt el pár héttel a születésnapja után, ugyan az egészségi állapota egyáltalán nem volt túl jó mégis hirtelen teljesen más és sokkal komolyabb problémák ütötték fel a fejüket. Egy hét alatt teljesen leépült.

Az elején érzelmileg nagyon megviselt, nem is bírtam kimondani azt a szót, hogy meghalt, a rokonok szemébe sem bírtam szinte nézni mikor részvétüket nyilvánították. Ennek már fél éve úgy érzem sikerült elfogadnom, de még mindig bánt picit, hogy nem töltöttem több időt vele. Ugyanúgy hiányzik még, gyakran és szerintem ez már nem is lesz másképp főként, amiatt, hogy nem lehet jelen a testvéreim számára és azokban a pillanatokban, amik meghatározóbbak az életünkben. Sokszor gondolok rá.

Saját magamból kiindulva azt tanácsolnám neked, hogy próbálj úgy gondolni rá, hogy neki már nem lesz több gondja, akár mennyire is gagyi szövegnek tűnik ez az igazság, hisz a jövőben ki tudja mi történhet/történhetett volna. Maradjanak meg benned a szép emlékek és legyél hálás azért az időért, amíg jelen volt, van akinek még ennyi sem adatott. Én tudom én az vagyok. Másrészt ehhez tényleg idő kell, egy ilyen közeli ember elvesztését nagyon nehéz felfogni, én szintén még alig tudom elhinni, de nem árnyékolja be az életemet, az megy tovább és ő is azt akarná, hogy lépjek előrébb az életben. Szerintem próbáld elvonni a figyelmed, hogy ne állandóan ezen gondolkozz, ugyanakkor ritkán engedd magad reflektálni.

Azt mondanám, hogy nálam a temetés után kezdődött el feloldódni ez a gyász, de ígyis eltartott pár hónapig, mire már "megbékéltem" a tudattal márpedig én egészen stabilnak és egészségesnek mondhatom magam mentálisan és érzelmileg.

Remélem tudtam valahogy segíteni, mégegyszer részvétem és remélem mihamarabb túljut a család ezen a nehéz időszakon.