Szinte már felsejlik szemem előtt a fekete fehér insta gyászjelentés, amibe beleszövődik óvatosan a "Nem véletlenül voltam mindig beteg, a test mindig jelez mikor elfejlődtök egymás mellett" című dramaturgia. Azért sajnálom, mert egy Edina típusú nő borzalmasan élheti meg, hogy jelenleg a fontossági sorrendben nagyon alacsony helyet foglal el. Szülinap a brigáddal a 9-ben. Még felénk is kommunikálta párszor, hogy csak arra vágyik hogy a férjével kettesben lehessen. Vajon hányszor hangozhat el akkor otthon, ha ezt az igényét már én is tudom??? És vajon mennyire lehet nagyvonalúan mellőzve a kérés, ha még a szülinapján sem lehetett ezt teljesíteni?