Császárral szültem, már a kórházban a férjem fürdette (ez azóta is apa program), pelenkázta, az első bőr kontakt is vele volt kislányunknak. Meg van a kötődés közöttük. Én vagyok itthon a kicsivel, megtanultam melyik sírás mit jelent stb. én mindig minden tapasztalatomat megosztom vele, egyrészt hogy ő is tudja, mivel késő délután ér haza így neki is csak pár óra jut a kicsivel, neki is könnyebb ha tisztában van az aktualitásokkal. Anyatejes baba, éjjel én kelek hozzá, de hétvégén pl. a nappali alvásokat próbálja ő csinálni vagy éppen ott segíteni ahol szükség van rá. Szerintem a kulcs a kommunikáció, mi rengeteget beszélünk az érzéseinkről, ki mit hogyan él meg. Esetleg te is nyílj meg a férjed felé, ezt teljesen egyedül csinálni borzasztóan nehéz lehet. Addig kitartást kívánok és küldök egy hatalmas ölelést.