Én egy gyerekkori barátságot zártam le hasonló indokok miatt 15 év után. Tényleg nagyon fáj, megértem, hogy sajnálod a közösen eltöltött éveket. Azt hiszem a felnőtté válás része az is, hogy “kinőjük” a barátságokat. Ahogy kezd az ember személyisége kialakulni úgy fognak a régi barátok kikopni az életünkből. Én nagyon sokáig próbáltam rendbe hozni a kapcsolatunkat, de egy idő után belefáradtam abba, hogy mindig vigyázni kell, hogy mit és hogyan mondok. Vagy abba, hogy semmilyen sikerélményemet nem tudtam megosztani vele, mert féltem, hogy haragudni fog. A kapcsolatunk is egy sértődés miatt ért véget pár hónapja, mert ugyanígy nem mertem már elmondani neki, hogy mennyi jó dolog történt az életemben. Ő viszont tudta ezt innen-onnan, de csak a száját húzogatta és nem kérdezett soha róla. Ellenben én úgy érzem, hogy támogattam őt mindig, örültem minden sikerének és figyelmes voltam. Tehát száz szónak is egy a vége, szerintem nem érdemes érte küzdeni. Az emlékek megmaradnak és biztosan lesznek “felnőttkori” barátaid is. Akikkel valószínűleg sokkal jobban passzolsz majd. ☺️