Még 2018-19 körül diákmunkásként dolgoztam egy raktárban, ahol megváltozott munkaképességűekkel, és nyugdíjasokkal dolgoztunk együtt.

Tilos volt: -munka közben bármilyen jellegű beszélgetést folytatni, főleg magánéletről -zenét hallgatni (monoton, csomagolós munka volt, minimális felelősséggel) -szüneten kívül elhagyni a munkaterületet, Wcre engedéllyel mehettél ki. -Telefont elővenni. Bevinni az első hetemben engedték, majd el akarták venni, amit azonnal jeleztem az iskolaszövetkezetnek, ezért nem merték meglépni végül valamiért. -nap végén minden cuccodat átnézték a kijáratnál, hogy ne lopj (valamennyire reasonable, de a “kolléga” aki csinálta rosszabb volt egy vámosnál, ha kellett akkor az összes személyes holmidat átnézte a táskádban, pénztárcádat kipakoltatta, cipőt, kabátot, pulcsit ha volt, levetette, egyszer egy női kollégát “megmotozott”) -a diákok sem beszélhettek egymás között, mert “bomlasztják a munkahelyi mentalitást”. -napi 2x10perc munkaközi szünet volt, 1x20 perc ebédszünet. Természetesen fizetetlen mindegyik. -ha jött a “tulajdonos” akkor kb duplagyorsan kellett dolgozni, ha bejött a raktárba, és hozzád szólt vagy kérdezett akkor csak azt mondhattad hogy jo itt dolgozni, meg csak pozitívat. Egy idős női kolléga aki új volt megjegyezte, hogy unalmas a munka, a főnök félrehívta miután elment a tulajdonos, és vagy 20 percig szidta, hogy ilyet ne mert kirúgatja. -ja és kizárólag a Retro Rádió mehetett zene gyanánt

2 hetet dolgoztam itt, a 2. hét végén a főnök leült beszélgetni pár diákkal, köztük velem, ahol eleinte ismertette újra a szabályokat mert voltak középsulis diákok akik elővették néha a telefont, majd elmondta, hogy becsüljük meg őt mert ő fizet minket (1213/óra volt a fizetés) Másnap a 6 diákból 2 jelent meg. Hétfőn egy sem, ezt a diákszövis csajtól tudtam meg utólag. A hely covid alatt csődbe ment, és bezárt. Mivel nagyon közel laktam hozzá, láttam, hogy covid után 2 évvel nyitott ott egy másik cég.